ragaszkodás 2

büszkeséged öntörvényű tánca
(szívednek álca)
szerelmed rablánca

mikor menekülni akar
reméli, hogy a fal
kiszakad kiugrása erejétől.
de kezdem újra az elejétől:

szemgödör

pillantások ellenséges románca
a napsütéses peronon
lelki gondok meg-nem-értett fohásza
bennünk még nem rokon

nikotinvölgy

nem mintha mondanom kellene
bármit is. csak felszakadt
torkom nikotinos slejm-hegye
és felköhögtem vele múltamat.

na, nem mintha újdonság lenne,
ez csak tény. bár úgy esett,
hogy jókedvemnek igazi pechje
lett, hogy találkoztam veled.

nem mintha rossz lett volna
az egész. mindössze kártékony.
kezem gyormrom nyugtatgatta,
hát szívemet marta az iszony.

na, nem mintha fájna még
bármi régről. de sokáig fájt,
és dühömben talán hazudnék,
hogy már nem is emlékszem rád.

nem mintha érdeklődne
bárki. van időm némaságra,
szaladni nikotinvölgybe.
lihegni slejm-hegyet mászva.

na, nem mintha panaszkodnék,
élni kevés, de azért még főleg.
nem mintha gyenge lennék.
vagy gyáva. bár féltem tőled.

Visszhang

nincs abban semmi furcsa
hogy valaki hallja a sikolyod
addig terjed az útja
míg végül visszhangod
(míg végül visszhangod)

más torkából tisztán felfakad
végre nem magányos könnypatak

kérdésre válasz is akad
partjaid alatt
szalad
de

van abban valami furcsa
hogy hallom a sikolyod
az ismerős dallamtól néha
az én hangom viszolyog

mert összetör
mint fényt a tükör

felőröl
s kezdi elölről