a, mint a fordulat

végy egy csészényi embert
szórj rá egy csipet vágyat
egy kávéskanálnyi fatalizmus
az ízének nem árthat

adj még hozzá képességet
hogy szeretni tudjon nagyon
a lélek poklában áztasd kicsit
hagyd fulladozni vakon

tégy hozzá belső világot
dobj közé egy kis drámát
kiáltozzon csak legbelül
hogy nem érti saját álmát

és hagyd kiáltozni, végre is
ne hallja őt meg senki
a pokolban szerzett hamut
magáról neki kell levetni

majd mikor már látod rajta
hogy emberivé érett
adj nevet a kínjainak
rakj hitébe mérget

pörgesd meg tengelye körül
forgasd meg olyan vérben
hogy ne lássák őt, míg ő lát
mindent mások szemében

és amíg hagyod kihűlni
teremtő asztalodon őt
gyúrj neki ugyanez anyagokból
tökéletes szeretőt

hagyd, hogy egymásra találjanak
adj nekik ehhez szavakat
hogy anyaguk egyformaságára
rácsodálkozhassanak

Képzelt riport egy nemíróval

Füstös kávéházba beszéltük meg a találkozót Cathrine Joana Tremble nemírónővel, hogy elsőként adjon nekem interjút, melynek témája elsősorban meg nem írt regénye, a Türelem.

Délelőtt tizenegy óra van, pontosabban 11:11, mely idő a kollektív időzavart igyekszik szemem elé tárni. Még négy perce van ideérni a művésznőnek ahhoz, hogy ne pontatlan emberként jellemezzem őt riportomban.

Krakk

Emberek százait is képes befogadni ez a tér, a lakótelep főtere. Áll itt iskola, tömegközlekedési csomópont, önkormányzat; reggelente áthalad rajta több ezer ember, aztán ugyanúgy megteszi ezt az utat délután. Ha az itt álló épületeken és fákon túl biztos pontot kellene, hogy keressek, Emil lenne az.
Emil, aki minden reggel, hét óra nulla nullakor megjelenik és leül a tér legnagyobb gesztenyefája alatt lévő padra. Mindig van nála egy szatyor, benne a napi figyelés energiáját biztosító vízzel és pár szendviccsel, amit szenilis édesanyja készít neki annak biztos tudatában, hogy fia iskolába megy. Pedig fiacskája bizony már elmúlt ötven éves, ráadásul végzettségét tekintve is alig-alig jutott el a középiskola végéig, tehetsége pedig kizárólag a figyelésben összpontosul: a statisztika volt a kedvenc tantárgya.
Emil alacsony, köpcös, feje tetején kopaszodó alak, legidegesítőbb tikkje, hogy szemüvegét folyton orra tövére igazítja, akár lecsúszott, akár nem. Hét órai megérkezését követően térdére helyezi kezeit és figyeli a munkába induló tömeget.
Hét óra nyolc: megjelenik az a lány, hátán a hegedűtokkal, fején fejhallgatóval, télen-nyáron szoknyában. Hét óra kilenc: érkezik a fiú, aki folyton késésben van, fut a tornazsákjával. Hét óra tíz, jön Kamilla néni, a szomszédjuk. Kedves, öreg hölgy, bár kissé gonosz. Megy a gyárba takarítani az éjszakás műszak otthagyott mocskát, és megelőzni a délelőttösökét.
Itt megigazítja szemüvegét, hiszen hét óra tizenkettőkor érkezik Ő, a Gyönyörű Angyal, akinek érkezésekor a galambok felröppennek a háztetőről, és ezt csak Emil vette észre eddig, igen, ő tudja ki is ez a nő, ahogy azt is tudja, hogy egyszer majd viszonozza tekintetét, ránéz majd a tér egyetlen biztos pontjára és azonnal beleszeret. Talán ma, talán ma majd nem csak elsétál, talán ma majd észreveszi, hogy a biztos ponton túl Emil nem csak hogy mobilis, de még többfunkciós is! Talán ma!
Órájára pillant, megigazítja szemüvegét, és már meg is jelenik a távolban Ő. Mennyei pillanatok ezek Emil számára, euforikus állapotot hordoz magával a hét óra tizenkettő perc.

harmadik betű: I

oldal után oldal
oldal után oldal
oldal után oldal

jó dal után rossz dal
jó dal után rossz dal
jó dal után rossz dal

ismétlés pár szóval
ismétlés pár szóval
ismétlés pár szóval

sebre öntött sóval

1984 – verses illusztráció 4.

meztelenséged bűn
szerelmem bűn
meztelenségedért

lázadásom bűn
lázításod bűn
lázadásomon

meztelenséged bűn
szerelmem bűn
meztelenségedért

vállalom

Felettes én

nem arra érkezik
amerre jön a végéről
szabad szájának
szabad széléről
csak úgy van
felette én
felettem pedig
a felettes én

nem ott ácsorog
amerről érkeztetem
korlátolt mocsaram
korlátolt, az életem
csak úgy van
felette én
felettem pedig
a felettes én