magamból kiölni nincsen alkalom,
mert fáradó szívem és zsibbadó alkarom
arra kérlel, hogy pihenjek le végre,
keverjek álmot a lassan zúgó vérbe,
mielőtt megalvad bennem,
csak mert szerettél,
és zavart fejemben
isten is te lettél,
de hitem meghalt
és most úgy szeretsz,
hogy istenem többé
már nem lehetsz.
de magamból kiölni nincsen alkalom,
mert fáradt szívem és zsibbadt alkarom
arra kérlel, ne dobjam el ami volt,
hogy vérem gyorsulása neked szólt,
és nem alvadt belém,
mert szerettél,
és zavart fejemben
isten is te lettél,
és bár az ütem változott,
megmaradt a lényeg:
örökkévalóság ahogy
szeretlek téged.
