tüdőmben lüktet a fájdalom.
angyaltalan, álomtalan hajsza:
hallgasd, ahogy átordít a falon
halálom és lélegzetem harca
mondanám, hogy örökké itt leszek,
hogy nem adom meg magamat tényleg.
mondanám, hogy nem színházkodom,
hogy nem leszek a legrosszabb véglet.
de nincs mit tenni, kezemben a vér
angyaltalan, élettelen hadsereg.
hallgasd, ahogy segítséget kér,
halált – és mégsem kapja meg.
mondaná, hogy örökké itt lesz,
hogy nem adja meg magát tényleg.
mondaná, hogy nem színházkodik,
hogy nem lesz a legrosszabb véglet.
a halál.
az élet.
