sötét és sziklllás éjjel helyett
a mélységem most világos patak.
te akartad hogy szíved felett
lebegjek én nem is akartalak.
én szomjas voltam és inni kértem.
inni kértem és nem adtál.
én nem tagadtam létezésem
te láttál úgy mintha álmodnál.
én nem akartam szeretni senkit
te kértél mindent belőlem.
én nem akartam birtokolni ennyit
de te az egészet vetted el tőlem.
most sötét sziklás éjjelemből
világos patak lett mintha vég.
te akartad hogy észak felől
haljunk nekem a kelet a szép.
én álmos voltam nyugalmat kértem
nyugalmat kértem és támadtál.
én nem tagadtam kéklő büszkeségem
te tettél úgy mintha változnál.
én nem figyeltem rád csak lőttem:
te kérdezted milyen a vég.
te nem tudod miért vagyunk csöndben
én nem tudom hogy kellesz-e még.
