Védett: Poór Károly: Hall engem valaki?

Ez egy magánjellegű bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó megadása szükséges:

Jelszó:

mindenem a vágy

mindenem a vágy.
nem a csendre vágyom
sokkal inkább
a te sóhajodra a csendben
ez biztonságot adna
önmagammal szemben
és még a rímtelenség sem
számítana

mindenem a vágy.
a várakozás
szétfeszít
néha szipogva arra gondolok
mégis jó
hogy legalább
várakozhatok.
hisz mindenem a vágy

Mondjon egy jónapot

Jónapot!

Hogy van?

Értekezés a mindenegyről

Az üzlet megöli a barátságot.
A kapcsolat megöli a barátságot.

Az ész megöli a barátságot.
A szív megöli a barátságot.

A szavak megölik a barátságot.

Maradt egyáltalán valaki?

Vagy csak a vér az eremben?

Micsoda kiáltások ezek az éjszakába, ő, te költő!
Micsoda nagy szavak az életről.
Fuldokolsz a saját tengeredben.

A halál szól belőled! Ki vagy te?

Aki mindezt megrendezte.

II.

Isten?

Ez a te hited.

Az Élet?

Ez a te valóságod.

Ki vagy te?

És mikor te mondod, ki vagyok én?

Okos, okos. Akkor csak a Halál lehetsz. Csak az ostoroz
így. Mint aki mindent tud.

És a te nyelveden beszél.

III.

Létezem?

Ha erre sem tudsz válaszolni, mi értelme lenne…

IV.

Nem létezem.

V.

VI.

Nem tudom.
Mondd, véletlen létezik vajon?

Gyakorlat. Létezést latolgat.

VII.

A mellkasom nyomja a sok kérdés.
A válasz felveszi a kérdés anyagát.
A semmihez mérve a minden is csak mérték.

A vak is abból él, amit lát.

Ha egy az anyag, nincs is válasz.
Ha egy az anyag, nincs is kérdés!

Ha egy az anyag, az érmének nem lehet két oldala.

most nincs új poszt

fáznak a múzsák

>.<

b

találtam egy szót
levegőbe dobtam
ahogy mondtam és mondtam
önmagam voltam

tévedtem
bár nem létezik véletlen

találtam egy színt
papírra vetettem
ahogy vonalaimmal kerestem
önmagam lehettem

nem tudom
véletlen létezik vajon?

gyakorlat
létezést latolgat

pardon

furcsa bezártságom
levegő után kapkod
fuldokolva közözi
holdamat a naphoz

viharban fürdőzve
ülök a tóparton
néhány idegennel
és kérdezik:

jaj pardon
volt-e már a holdon
elnézést
szólt-e már a naphoz

furcsa bezártságom
levegő után kapkod

fuldokolva kötözi
karját
keresztjére
inkább szenved így
csak ne kérdezzék végre
semmiről. és mégis:

jaj pardon
nem rossz a napon?
elnézést
ez a kereszt miféle?
és merre tart
újabb menekülése?

a, mint a fordulat

végy egy csészényi embert
szórj rá egy csipet vágyat
egy kávéskanálnyi fatalizmus
az ízének nem árthat

adj még hozzá képességet
hogy szeretni tudjon nagyon
a lélek poklában áztasd kicsit
hagyd fulladozni vakon

tégy hozzá belső világot
dobj közé egy kis drámát
kiáltozzon csak legbelül
hogy nem érti saját álmát

és hagyd kiáltozni, végre is
ne hallja őt meg senki
a pokolban szerzett hamut
magáról neki kell levetni

majd mikor már látod rajta
hogy emberivé érett
adj nevet a kínjainak
rakj hitébe mérget

pörgesd meg tengelye körül
forgasd meg olyan vérben
hogy ne lássák őt, míg ő lát
mindent mások szemében

és amíg hagyod kihűlni
teremtő asztalodon őt
gyúrj neki ugyanez anyagokból
tökéletes szeretőt

hagyd, hogy egymásra találjanak
adj nekik ehhez szavakat
hogy anyaguk egyformaságára
rácsodálkozhassanak

184/113

hegyek
tavak
só
savas
magasa
kínoz
völgyeket
gyilkol
a porukba.

arcukat
mossák
mondd rá
mondd rá
hogy
öngyilkosság

184/69

cigarettát kérsz
szeretsz
mesélsz mesélek
nevetsz

elnyomod a csikket
utálsz
ordítasz ordítok
muszájt

cigarettát kérsz
szeretsz
felejtesz
felejtelek

elnyomom a csikket
hamarabb
muszáj vagyok
boldogabb
igazabb