talán a tegnap rímbe szedett, a ma csak egy tévedés.
a holnap csak egy álom, ami tegnap véget ért,
de csak ma tudod meg, hogy holnap mit jelent,
hogy tegnap megtaláltad a mában a végtelent,
és holnap szabadabban gondolsz a tegnapra,
a mában újra éltet átrakod holnapra,
amiből ismét tegnap válik, amit a mában éltél át,
és holnap majd rájössz, ha a tegnap hiába várt
a mára, mert az mérgezett, ám holnapra kitisztulhat,
mert ami tegnap üvöltött, mára már elhalkulhat.
talán a holnap csak egy álom, a tegnap rímbe szedett.
a ma csak egy tévedés, amit holnap kinevetek.
ha tegnap fáradt voltam, azt ma kipihenem,
és azt álmodom holnap, ami tegnap történt velem,
és ma még nem tudom, hogy a holnap mit hoz,
de a tegnapot igazítom a most kavargó mához,
és holnap majd elalszom, hogy a tegnapra visszatérjek,
ma pedig levegőt veszek, hogy holnap is tovább éljek.
talán a tegnap rímbeszedett, a ma csak egy tévedés.
a holnap csak egy álom, ami tegnap véget ért.
ma még csendben vagyok, de holnap majd nevetek,
hogy miért tegnapnak hívjuk, ami ma történik meg,
hogy a holnap a jövő, és a tegnap múltként él,
pedig amit ma teszek, az holnapra véget ér,
majd tegnapba csúszik át, és ismét a mának élek,
és holnap verset írok a tegnap estéjének,
de ma felébredek, és fel fogok holnap is,
mert tegnap rájöttem, hogy minden a mába folyik,
hogy a holnapom még üres, a tegnapban már ott vagyok,
de a mára igazából csak a holnapom az ok.